szingligörl színrelép

workaholic mind at dawn.

kattogott az agyam megállás nélkül.
a kétség meghívó nélkül jött be az ajtón.
aztán helyet foglalt a kanapén. aztán bemászott az ágyamba.
álmomban színes pillagók helyett sötét molylepkéket kergettem.

már tudtam.
tudtam, h nem tűri el többet a hajam. hogy nem fogja meg a kezem. hogy nem suttog a fülembe. hogy nem kerget többet a fűben mezítláb. hoyg nem dobálja többeta számba a mentost.
azt, h nem néz majd többet úgy; nem mondja többet: "nálé".
nem visszhangzik majd a csók mellett, h "holnap".

nem látta a különbséget a mosolyok közt. nem látta meg, mi van bent. nem.. vak volt. de én is.
nekem nem létezik többé az a szempár, az a mosoly.
nekem nem létezik többé az a világ. majd belebotlok egy másikba...
talán.

"titkaink úsztak a fényben, mindenki látta, csak én nem
ülj le és mondd el az arcomba, felkészültem a harcokra
neked senki se szólt, hogy már vége van régen a játéknak
vége a játéknak..
találd szíven, fogd a fegyvered mindig a célpontra
találd szíven, akkoris tudjuk ha nem mondja"
{hs7: szív}

csak idegesen mosolyogtam és néztem a fákat.
tudtam, h ezt fogja mondani, de mégis.. belül széttépett.
aztán ránéztem. mosoly, zéró könny, nyílt őszinteség. nevettünk.
az nevet, aki a végén nevet. ez elég pozitív, nem?

"minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik,
de mindig születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni... " {hérakleitosz}

és milyen igaz.. épp ezért...(dobpergés, tadammmmm):
coff, mint szingligörl színrelép.

és egy új világ is... talán.

Egyszer volt, csak hol nem volt, csak egy, csak egy kéne a sorból...
És a békából tudjátok hogy mi lesz? hát királyfi az biztos nem!
Hány békát kell megcsókolni hát, míg egy királyfi lesz a csókból?
..........Egyszer volt, csak hol nem volt........
{békaperspektíva}