szilánkok a négy sarok felé

szélesebbek a mosolyok teltek és őszinték
ma nem fázom ma nem remegek beléd
ma nem bontanám szét közlétem társas egységét

ha igazán akarnálak már kitörnék a hangtalanságból
zajt csapnék hogy omoljanak a falak
hogy repedjen az ég a talpunk alatt
a nemlétező gondolatot is hogy üldözném a fejedben
ha igazán akarnálak

határozottan üres vagyok de meghatározhatatlanul ép
melyet akkor adtál elszakadt elveszett
elarctalanodtál
csak egy kicsit haltam meg csak egy kicsit gyűlöllek
elvétve utálkozom csak csak kihűlt magasztalásodon
nem is rajtad inkább magamon

hogy másnak látszom mint a korábbi én
hogy magamra sem ismersz tán egy oka van csak
te magad s hogy magam is te vagy
szétbontva egységem szögletes módjaim
szétszakítottál
darbokra hullok szétfolyok gurulok
a négy sarok felé hol megfeszül a táj


ne mondja senki hogy megérdemeltem


-------------------- {bak zsuzsanna: tanulmányok / és}

Recognise the heavy burden, will those feet in modern times
Pardon me for my sins cause love is noise and love is pain
{verve : love is noise}